SOKATMONDÓ GYEREKRAJZOK

A fiam mindig fekete filccel rajzol, ez baj? -kérdezi tőlem egy aggódó anyuka.

Bár a rajzhoz használt színeknek olykor komoly jelentőségük van, önmagában egy gyermek rajza a gyerek önkifejezése, nem diagnózis-viszont érzékeny figyelemmel sokat megtudhatunk róla. Ahogy a gyógypedagógiában mondani szokás: Egy tünet nem tünet, így egy jel sem jelez kifejezetten problémát. Elképzelhető, hogy a példában említett kisfiú egész egyszerűen kedveli a fekete színt.

Gyakran hajlamosak vagyunk a rajzokat szimpla kreatív tevékenységként kezelni. Azt mindenki tudja, hogy rajzolni fontos a majdani írás miatt, mert fejlődik a finommotorika, színezzen szépen, ne menjen ki a vonalból – hangzanak el a legfontosabb nevelői utasítások.

A gyermekrajzok azonban többek egyszerű alkotásoknál, egyfajta ajtó a gyermek belső világába. Egy rajzon keresztül megmutatkozhatnak félelmek, örömök, kapcsolati dinamikák, vágyak vagy akár meg nem értett események. A gyermek nem tudja mindig szavakba önteni, amit átél, hiszen még csak tanulja a szavakat és azok jelentését– de lerajzolni gyakran le tudja. Ez a rajz így egyfajta „nonverbális kommunikáció” is.

A gyerekrajzokat nem csupán a motívumok szintjén, hanem formai jellemzőik alapján is érdemes figyelni. Nem az a kérdés, hogy „szép-e” egy rajz, hanem hogy mit árul el a benne rejlő színek, formák és elhelyezések által.

• Domináns színek
  Egy-egy szín gyakori használata (pl. fekete vagy piros) nem „rossz”, de figyelemfelkeltő lehet. A piros például lehet az élénkség, erő vagy harag, agresszió – mindenképp egyfajta érzelmi túlfűtöttség jele.  A hiperaktív, impulzív gyerekek gyakran használják a narancssárga színt, túlérzékeny gyerekeknél kedvelt szín a lila vagy kék használata. Fehér vagy barna jelenik meg az érzelmi elfojtásoknál, fekete valamiféle gyászfolyamat megélése – a kontextus számít!

• Méretarányok és elhelyezés a lapon
  Ha a gyermek magát vagy mást nagyon aprónak rajzol, az utalhat alacsony önbizalomra, megélt kirekesztettségre. Ugyanakkor a túlméretezett alak is sokszor jelezhet feszültséget, vagy erős vágyat az irányításra. A középen elhelyezett figura általában stabilitást jelez, míg a lap szélén megjelenő alak utalhat távolságtartásra vagy kiszorítottságra, esetleg szintén önbizalomhiányra, bal oldali rajz múltra, jobb oldali jövőre utal.

• Hiányzó vagy hangsúlyos részek
  Ha egy figura arc nélkül jelenik meg, vagy hiányzik a keze, az nem véletlen. Ezek gyakran érzések, kapcsolati hiányok, akár traumák leképeződései lehetnek.

Kapcsolati dinamikák a rajzokon

A gyermekrajzok különösen sokat árulnak el a kapcsolati élményekről – arról, hogy a gyermek hogyan érzékeli saját magát és másokat, hogyan kötődik a szüleihez.

• Családrajz vagy fészekrajz
  Klasszikus eszköz a pedagógiában és pszichológiában is. Ki hol helyezkedik el? Ki mekkora? Kinek van keze vagy arca? Ezek a részletek sokszor tükrözik a gyermek érzelmi közelségét vagy távolságát az adott családtaggal, esetleges érzelmi sérüléseit, az anyához, apához történő kötődési stílusokról is információt nyerhetünk.

• Közösségi ábrázolás (óvoda, iskola)
  Érdekes, hogy a gyermek kiket rajzol le pl. egy óvodai csoportból. Előfordul, hogy önmagát kihagyja, vagy épp nagyon kicsiben, távol helyezi el, esetleg központi figuraként ábrázolja saját magát. Ezek utalhatnak arra, hogy mennyire érzi magát elfogadottnak a közösségben, jelezheti a valóságot vagy a vágyott pozíciót.

Gondoltad volna, hogy a gyermekrajzok az idegrendszer érettségéről is árulkodnak?

A méretarányok, a lapon történő elhelyezés, a hiányzó vagy hangsúlyos részeket megvizsgálva az idegrendszer állapotáról is hasznos információkat kapunk. A lap bal vagy jobboldalára tolt rajznál az ATNR (bal vagy jobboldali asszimetrikus tónusos reflex fennmaradására lehet gondolni). Emberábrázolás esetén a hiányzó testrészek vagy részletszegény, kidolgozatlan ábrázolásmód a gyermek biológiai és mentális kora közötti összhangról ad visszajelzést. Ez azt jelenti, hogy egy adott életkorban elvárható egy bizonyos szintű részletesség (pl. fej, nyak, test, karok, ujjak stb.), és ha ettől jelentősen eltér a rajz (pl. túl egyszerű vagy túl komplex), az jelezhet eltérést a mentális érettség irányába – akár pozitív, akár fejlesztést igénylő irányban.

Ha megfigyeljük a gyermek testtartását rajzolás közben, és azt látjuk, hogy miközben a ceruzát fogja a szájával-nyelvével pótcselekvést végez, akkor a szopó-markoló reflex indokolatlan kiváltódását jelzi. Ha felhúzza a lábát maga alá, és a felsőtestével eközben szinte az asztalra előrebillen, közben írásképe apró betűs, majd egyre nagyobbá formálódik, akkor a TLR, STNR (tónusos labirintus reflex és szimmetrikus tónusos reflex) jelenlétére gyanakodhatunk, de egy szemészeti kivizsgálás is ajánlott lehet.

A Kunigunda Központ gyakorlatai során a gyerekrajzokat nem értékeljük, hanem használjuk – kapcsolódásra, önkifejezésre, biztonság megteremtésére, és legfőképp  a gyermek megértésére. Mert a gyerek legőszintébb mondatai néha egy állatkertben laknak.

A gyerekekkel folytatott tevékenység – legyen az szakmai munka, fejlesztés, de akár szülői nevelés -során elengedhetetlen a JÁTÉKOSSÁG (ez a gyermekek elsődleges megismerési tevékenysége, így kapcsolódik a világhoz, és egy felszabadult, kreatív gyermeki én állapotot erősít meg), és a FANTÁZIAVILÁG-ra való építés ( hiszen gyermekkorban igen élénk a képzelőerő) E két dolog nélkül nehezen lehet vagy szinte lehetetlen (pl kamaszkorban) kapcsolódni a gyerekekhez.A direkt kérdéseknél sokszor falakba ütközünk (érthető, hiszen sok gyermek a szavakat még csak tanulja, a jelentésükkel úgy igazán még a kiskamaszok sincsenek olykor tisztában), de szimbólum rendszeren és a vizualizációs technikán keresztül feltárul előttünk a gyermek érzelemvilága, gondolkodása, személyisége, mit gondol másokról, és mit gondol önmagáról. A rajzos foglalkozások során is gyakran szimbólumokon keresztül dolgozunk. Egy példa erre egyik foglalkozás feladata: Az én állatkertem (arra kértem a gyerekeket, hogy rajzolják meg a saját kis világukat állatkertként, benne minden szereplővel -családtagok, rokonok, barátok, kortársak, akár én is, ebben lehetünk állatok, gondozók, igazgató, látogató, vattacukor árus, de akár egy növény is). A választott szerepek, állatok, színek és minden apró részlet – most már tudjuk -számít, többet mond ezer szónál.

A gyermekrajz egy kapcsolódási lehetőség a világuk és az értő figyelmünk között.

Írta: Szilágyi Kinga