Hiszem és vallom, hogy
„az egészség a teljes testi-lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya”. WHO
Rólam:
Szilágyi Kinga vagyok, a Kunigunda Központ alapítója.
Több mint húsz éve dolgozom emberekkel, szervezetekkel és különböző rendszerekben. Pályám jelentős részét vezetőként töltöttem, ahol megtanultam, hogyan lehet egyszerre átlátni egy nagyobb rendszert, emberekkel együttműködni, problémákat felismerni és működő megoldásokat keresni.
Ma ugyanezt a szemléletet a gyermekek és családok támogatásában használom.
Egy hosszú út vezetett a gyermekekhez
A szakmai utam nem a gyermekfejlesztéssel kezdődött.
Dolgoztam a versenyszférában, vezetőként és szervezetirányítási területen, foglalkoztam humánerőforrással, működéssel, pénzügyi és szervezési feladatokkal.
Később gyermekvédelmi területen dolgoztam, majd az állami szociálpolitikai rendszerben fogyatékosságügyi pályázati és szakmai feladatokat láttam el.
Ezek a tapasztalatok sokat adtak ahhoz, ahogyan ma egy gyermek helyzetére tekintek.
Mert egy gyermek nehézsége ritkán csak a gyermekről szól.
Hatással van rá a család, az iskola, a kortársak, a pedagógusok, a korábbi tapasztalatai, a környezete és az a rendszer is, amelyben segítséget próbál kapni.
Éppen ezért engem mindig az összkép érdekel.
A Kunigunda Központ
A Kunigunda Központot azért hoztam létre, mert egyre erősebben azt tapasztaltam, hogy a gyermekek támogatása sokszor különálló részterületekre esik szét.
Egyik helyen a tanulási nehézséggel foglalkoznak.
Másutt a viselkedéssel.
Megint máshol a mozgással vagy a családi helyzettel.
Közben pedig maga a gyermek ugyanaz marad.
A Kunigundában ezért egy olyan komplex, gyermekközpontú szemléletet kezdtem kialakítani, amelyben nem az a kérdés az első, hogy „mi a baja?”, hanem az, hogy:
„Mi történik vele?”
Ez nem azt jelenti, hogy minden problémára egyetlen magyarázatot keresünk.
Éppen ellenkezőleg.
Azt jelenti, hogy megpróbáljuk együtt látni azokat a tényezőket, amelyek a gyermek fejlődésére, tanulására, viselkedésére és érzelmi működésére hatnak.
A prevenció számomra nem azt jelenti, hogy megvárjuk, amíg baj lesz
A megelőzés nem csak akkor fontos, amikor még nincs probléma.
Akkor is van helye, amikor már megjelent egy nehézség, de szeretnénk megakadályozni, hogy tovább erősödjön, újabb problémákat hozzon magával, vagy egyre több terhet tegyen a gyermekre és a családra.
Ezért tekintek a Kunigunda munkájára sok esetben egyfajta 0. lépésként.
Lehet ez egy olyan helyzet, amikor a szülő még csak érzi, hogy valami nincs rendben.
Lehet egy már meglévő tanulási, viselkedési, figyelmi vagy érzelmi nehézség, amelynek szeretnék jobban megérteni a hátterét.
És lehet olyan helyzet is, amikor a gyermek már más szakembertől kap segítséget, de a meglévő ellátás mellett szükség van egy további, komplex fejlesztési és támogató szemléletre.
Nem minden esetben én vagyok a következő lépés. Néha én vagyok az első. Máskor egy már megkezdett folyamat mellett tudok kapcsolódni.
Ahol most tartok
Jelenleg a Miskolci Egyetem gyógypedagógia szakának végzős hallgatója vagyok, pszichopedagógia és tanulásban akadályozottak pedagógiája specializáción.
A gyógypedagógiai tanulmányaim mellett a szakképzésben is dolgozom, ahol sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel élő 15-21 éves fiatalokkal dolgozom.
A korábbi vezetői tapasztalatomat, a gyermekvédelmi és szociálpolitikai területen szerzett ismereteimet, a Kunigunda gyakorlati éveit és a gyógypedagógiai tanulmányaimat ma már egyre inkább egy közös szakmai irányba rendezem.
A következő állomás számomra a neveléstudományi továbbtanulás és a gyakorlati tapasztalatok tudatosabb szakmai, kutatási feldolgozása.
A TLSZ – egy fontos szakmai állomás
A Test–Lélek–Szellem, vagyis TLSZ modell a Kunigunda évei alatt, a gyakorlati munkából alakult ki.
Az volt mögötte a kérdés, hogyan lehet a gyermeket nem különálló problématerületek összességeként, hanem testi, lelki, kognitív és társas működésében együtt szemlélni.
A TLSZ négy évének tapasztalatait jelenleg egyetemi szakdolgozati kutatásban dolgozom fel.
Ezért a TLSZ jelenleg nem érhető el önálló szolgáltatásként.
Szakmai műhelyként és kutatási témaként tekintek rá: egy olyan saját fejlesztésű modellként, amelynek gyakorlati tapasztalatait most igyekszem rendszerezni, megvizsgálni és szakmailag továbbgondolni.
Amit fontosnak tartok
Nem hiszek abban, hogy minden gyermeknek ugyanarra van szüksége.
Nem hiszek abban sem, hogy egyetlen módszer minden nehézségre választ ad.
És abban sem, hogy egy gyermekről egyetlen diagnózis, szakvélemény vagy teljesítménymérés mindent elmond.
Abban hiszek, hogy érdemes először megérteni a gyermeket, és csak utána eldönteni, mire van szüksége.
És ha a válaszhoz más szakember tudása kell, akkor őt kell bevonni.
Számomra ez nem a saját kompetencia csökkentése.
Hanem a gyermek érdeke.
Amit képviselek
Nem a hagyományos úton jutottam el oda, ahol ma vagyok – és pontosan ez az, ami a szemléletem alapját is adja. Hiszem, hogy a megoldások nem mindig ott találhatók, ahol elsőre keresnénk őket. Néha éppen az vezet előre, ha merünk másként ránézni a helyzetekre, ha kilépünk a szokásos sémákból, és egy új, integratív megközelítést választunk.
A munkámban nem egyetlen módszerre, hanem a gyermek és család valós szükségleteire építek. Azt keresem, mi az, ami működik, nem azt, amit „szokás szerint” alkalmazni kellene. Hiszek a prevenció erejében, abban, hogy a megelőzés nemcsak lehetséges, hanem kifejezetten szükséges – akkor is, ha a világ néha csak akkor kezd el figyelni, amikor már baj van.
A célom nem az, hogy „megoldjam” mások helyett a problémát, hanem hogy kulcsokat adjak a kezekbe, amikkel saját maguk tudnak ajtókat nyitni. A saját ritmusban, a saját történetük mentén – de támogatottan, megtartó jelenlétben.
„Nem minden esetben én vagyok a következő lépés. Néha én vagyok az első. Néha én vagyok az utolsó . Máskor egy már megkezdett folyamat mellett tudok kapcsolódni.”
Komplexen próbálom megérteni, mi történik a gyermekkel
Magánéletemben ötgyermekes édesanya vagyok. Évek óta a családokat támogató segítő szakemberként mélyen hiszek abban, hogy a prevenció – a megelőzés és a korai felismerés – kulcsfontosságú a gyermekek és ezáltal a családok jólétében.
Az általam vezetett foglalkozások középpontjában mindig a családi rendszer áll – legyen szó szülői dilemmákról, a gyermek fejlődési sajátosságairól, atipikus viselkedésről vagy épp a testvérek közötti dinamikáról. Munkámat integratív szemléletben végzem, játékos, mozgásalapú, valamint önismereti és élményalapú eszközökkel kísérek szülőket és gyermekeket a fejlődés útján.
Több éves tapasztalatom van óvodás, kisiskolás és kamasz gyermekekkel való egyéni és csoportos munkában, valamint szülőkkel és párokkal végzett edukatív, preventív szemléletű konzultációkban. Számos területen szereztem tapasztalatot a segítő szakmában, és az üzleti szférában is, ami nagyban segíti a gyakorlati, gyakorlatias gondolkodásomat.
A Kunigunda Központban zajló munkában a fő hangsúly a közös megértésen, a fejlődésen és az erőforrások mozgósításán van – ítélkezés helyett támogatás, címkézés helyett együttgondolkodás.
Test-Lélek-Szellem hármas egysége:
1. Test – Mozgásalapú fejlesztés
A testtel való kapcsolat megalapozza az érzelmi és kognitív fejlődést is. Ebben a modulban olyan játékos mozgásos gyakorlatokkal dolgozunk, amelyek támogatják:
a nagymozgások összehangolását,
a finommotorikát,
az egyensúlyt és testsémát,
valamint a korai (csecsemőkori) reflexek integrációját.
Ez különösen fontos lehet figyelmi nehézségek, iskolai beilleszkedési kihívások, túlérzékenységek vagy szorongásos tünetek esetén.
2. Lélek – Érzelmi és kapcsolati intelligencia fejlesztése
Ebben a modulban a gyerekek érzelmi világához kapcsolódunk:
játékos dramatikus és rajzos eszközökkel,
mesékkel, történetalkotással,
érzések azonosítását és kifejezését segítő játékokkal.
A szülők számára pedig útmutatót kínálunk ahhoz, hogyan lehetnek érzelmileg elérhető, hiteles támaszai a gyermeküknek a hétköznapokban.
3. Szellem – Önismeret, értékek, kommunikáció
Ez a rész már inkább a szülőket és a családi rendszert támogatja:
önismereti modelleken keresztül segítek megérteni, mi húzódik meg egy-egy nehéz helyzet hátterében,
az értékalapú nevelésről, példamutatásról, határokról és szabadságról beszélgetünk,
fejlesztjük a családon belüli kommunikációt, különös tekintettel az asszertív, kapcsolódó jelenlétre.
